A neuroticizmus (a görög neuron - véna, ideg szóból) H. Eysenck hierarchikus személyiségmodelljének személyes változója. Eysenck szerint a reaktív és labilis autonóm idegrendszerrel, melynek jellemzőit a limbikus rendszer és a hipotalamusz határozza meg, nő az érzelmi fogékonyság és az ingerlékenység. Viselkedési szinten ez a szomatikus panaszok (fejfájás, alvászavarok, hangulati ingadozások, belső szorongás, aggodalmak, félelmek) számának növekedésében nyilvánul meg. Ezzel párhuzamosan érzelmi instabilitás, szorongás, alacsony önértékelés alakul ki. Az ilyen személy belsőleg nyugtalan, elfoglalt, hajlamos a lázra.
Az „ érzelmi stabilitás ” fogalma a szerzőktől függően különféle érzelmi jelenségeket foglal magában, amint azt L. M. Abolin (1987), M. I. Dyachenko és V. A. Ponomarenko (1990) és mások jelzik. Így egyes szerzők az érzelmi stabilitást az „érzelmek stabilitásának” tartják. ”, és nem a személy funkcionális stabilitása az érzelmi állapotokhoz képest. Ugyanakkor az „érzelmek stabilitása” az érzelmi stabilitást és az érzelmi állapotok stabilitását, valamint az érzelmek gyakori változására való hajlam hiányát jelenti. Így egy fogalomban különböző jelenségek egyesülnek, amelyek tartalmukban nem esnek egybe az „érzelmi stabilitás” fogalmával.
L. P. Badanina (1996), aki az érzelmi instabilitást olyan integratív személyiségtulajdonságként értelmezi, amely tükrözi a személy érzelmi egyensúlyhiányra való hajlamát, e tulajdonság mutatói közé sorolta a fokozott szorongást, frusztrációt, félelmeket és neuroticizmust.
Az érzelmi stabilitás (neuroticizmus) teszt segít meghatározni, mennyire vagy érzelmileg stabil.
Pszichológiai teszt «Érzelmi stabilitás» szakaszból «Az érzelmek pszichológiája» tartalmaz 33 kérdés